Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye közel 229 települése kis városokból, falvakból, községekből, bokortanyákból áll. A történelem kovácsolta eggyé Szabolcsból, Szatmárból, Beregből, Ung és Ugocsa pereméből, melyet Váci Mihály, e táj szülöttje a haza baloldalának nevezett. Itt, e tájon született Bessenyei György. Itt írta le Kölcsey, hogy ’megbűnhődte már e nép’… Itt szakadt világra Móricz, innen vitte magával egy világ üzenetét Krúdy, innen keresett kapcsolatot a világgal Czóbel Minka, itt dobbant százhúszat Váci szíve. Ide rohanvást érkezik a Tisza, hogy merész ívvel karolja át a hatezer négyzetkilométernyi vidéket, amelyet megszelídülten szel át a Szamos, kanálisba kényszerítve a Kraszna, ágakra szakadva a Túr.
A vármegyében 357 műemlék található. Kiemelendő, hogy az egész Alföldön Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye őrizte meg legtöbbet ezek közül. A műemlékállomány több mint felét egyházi épületek alkotják, különösen egyedülállóak és értékesek a középkori templomok kazettás mennyezetei, fazsindelyes harangtornyai. Ezen a vidéken számos településen őrzik még az egyedülállóan gazdag élő népi hagyományokat.
A vármegye három országgal határos. Ukrajna, Szlovákia és Románia a szomszédai. A határ két oldalán élők rokoni szálai a kultúra, a szellemiség közvetítői is. A ma itt hazát találó több mint félmillió ember minden sejtjében hordozza a múltat. Az itt élő emberek követik a hagyományokat, gondozzák az örökül kapott emlékeket, népi szokásokat. A vármegye értékei közé sorolhatjuk az aktív közösségeket, amelyek településük közművelődési és kulturális életének üde színfoltjai és tevékenységeik révén hozzájárulnak a helyi identitástudat erősödéséhez.
