A SzaRVaSNyoMoN sorozat nyitóelőadása a mondai, vagy mitikus történelem világába vezet be, mellyel kapcsolatban sok a félreértés. A mondai-mitikus szemlélet nem az „oknyomozó” történettudománnyal szemben fejti ki mondandóját, hanem egy más nézőpontot jelent. Egy valóságértelmezési gyakorlatot, mely a szikár történelmi adatokat, tényeket egy mögöttes, vagy „fölöttes” valóság keretei közé illesztve segít értelmezni, a hosszú távú folyamatokban az ismétlődést, a sorsszerűséget, azaz a Teremtő üdvtervét is felismerve. Időszemlélete épp ezért nem vonalszerű, hanem körkörös, a mindennapokban is megtapasztalható természeti ritmusok, a ciklikusság emberi alapélményéből fakadóan. Központi kérdés lesz a szkíták világtörténelmi jelentősége, hiszen az ókori népek a szkítákat tartották a legrégebbi népnek, a magyar népet pedig a források egyöntetűen szkítautódnak tekintették. Az eredet kérdése merül itt föl, hiszen szarvasnyomon haladunk azon az úton, melyen szent őseink is jártak…
