Gyöngy Péter

Életpálya

1961-ben született Debrecenben, tanulmányait is itt folytatta. A Debreceni Tanítóképző Főiskolán ismerkedett meg Makoldi Sándorral, aki tanárként, festőművészként, néprajzkutatóként a szerves magyar hagyomány alkotó tovább örökítésének szentelte életét.  Ez a szembesülés nemzeti műveltségünk értékeivel egész későbbi életpályáját meghatározta. A főiskola elvégzése után két évig dolgozott népművelőként, először a hajdúböszörményi Városi Művelődési Központban 1983-tól 1984-ig, majd 1986-tól 1987-ig a balmazújvárosi Veres Péter Művelődési Központban, ahol az ifjúsági művelődés illetve a képzőművészet volt a szakterülete.

1987-től 2012-ig dolgozott a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, a későbbi Debreceni Egyetemen, 1990-ben itt fejezte be egyetemi tanulmányait népművelés szakon. A meglehetősen specifikus egyetemi művelődés teljes spektrumát volt alkalma művelni a negyedszázad alatt.

1987-től 1990-ig a Közművelődési Titkárság nevet viselő szervezeti egység keretein belül, 1990-től 1994-ig az egyetemi Ifjúsági Iroda munkatársaként, 1994-től 2009-ig a KLTE Művelődési Iroda, 2000-től a Debreceni Egyetem (továbbiakban DE) Művelődési Iroda, majd DE TEK Művelődési Iroda vezetőjeként dolgozott az egyetemi közművelődésben. 2009-től 2011-ig a DE Zeneművészeti Kar művelődési ügyvivőjeként végezte munkáját.

Feladata kezdettől igen szerteágazó volt, hiszen a hallgatói öntevékenység animálásától a hagyományos közművelődési tevékenységek (kiállítások, szabadegyetemi programok, dzsessz és népzenei koncertek, nagyzenekari hangversenysorozatok, önálló pódiumesték, színházi előadások) szervezésén át az egyetemi nagyrendezvények (gólyabálok, egyetemi oktatói bálok, népfőiskolai találkozók, táborok, konferenciák, stb.) megvalósításáig terjedt az iroda tevékenységi köre. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen – 2000-től: Debreceni Egyetemen – mindig kiemelt jelentőségű, magas szintű kulturális élet zajlott. Az Egyetem Galéria az országos tárlataival, a közel négy évtizeden át folyamatosan működő szabadegyetem, a több mint húsz éves múltra visszatekintő Universitas hangversenysorozat, egy-egy meghatározó szegmensévé vált az egyetem és Debrecen város, sőt az északkeleti régió kulturális életének. Vallja, hogy saját szakmai fejlődése és önképzése szempontjából is felbecsülhetetlen jelentőségűek voltak ezek a kultúrateremtő folyamatok: a közvetlenül megélt élethosszig tartó tanulást jelentették mind a szervezéssel járó összetett szakmai feladatok, mind pedig az előadásokon, műhely-szerű alkalmakon való aktív részvétel révén: a Magyarság és műveltség, SzaRVaSNyoMoN, Csodakút, Élhető élet sorozatcímeken zajló szabadegyetemi program a magyar szerves műveltség újrafelfedezését, iskolarendszeren kívüli (inkább vele párhuzamos) formában történő szellemi-szemléleti alapozását, megismertetését szolgálta.

E módszeresen építkező művelődési folyamatból innovatív módon vette ki a részét az egyetemen töltött 25 év alatt, fenntartani, fejleszteni igyekezvén egy minőségelvű művelődési gyakorlatot, ami egyedülálló jelenség volt – amíg létezett –, nemcsak a felsőoktatásban. Sajnos, a negyven éves múltra visszatekintő teljes egyetemi közművelődési tevékenység egy különös „racionalizálási hullám” áldozata lett.

2013-tól a Debreceni Művelődési Központ munkatársaként kapcsolódott be a város kulturális életének szervezésébe. Első jelentős feladataként a debreceni Nemzetközi Betlehemes Találkozó Szellemi Kulturális Örökség nemzeti jegyzékre vételének teljes jelölési folyamatát koordinálta, melynek szakmai háttérmunkáját kiváló szakértők, dr. Tömöry Márta, Szász Zsolt és Tomán Zsóka végezték. Ennek eredményeként a debreceni Betlehemes Találkozó hagyományátörökítési gyakorlata 2015-ben felvétetett a Szellemi Kulturális Örökség Jó gyakorlatok nemzeti regiszterébe. (Természetesen a betlehemes találkozók gyakorlati szervezése is feladatai közé tartozott.)

Másik szívügyének tekintett szakmai feladata a Belvárosi Galéria kiállítási programjának tervezése, megvalósítása volt. Számos helyi, regionális és országos jelentőségű kiállítással kívánta a nagy múltú – és immár kiváló technikai adottságú – kiállítóhely arculatát meghatározni, szakmai rangját emelni. A helyi alkotók egyéni és csoportos kiállításai mellett a magyar organikus művészeti törekvéseket reprezentáló tárlatok sorát rendezte, néhány a jelentősebbek közül: a debreceni MAG csoport kiállítása, Ars sacra Debreceniensis csoportos kiállítás, Makoldi Sándor 70 éves jubileumi kiállítása, Blaskó Sándor szobrászművész kiállítása, Makoldi Sándor emléke, munkássága előtt tisztelgő tárlatsorozat (Újraírt népművészet, MaGeRő kiállítás, Sulyok Géza kiállítása, Makoldi-vonal – Makoldi Sándor grafikai munkássága), Tóth Menyhért festőművész emlékkiállítása magángyűjtők anyagából.      

Emellett számos olyan program megálmodása és gyakorlati kivitelezése tartozott művelődésszervező tevékenységéhez, mely a Belvárosi Közösségi Ház közösségi művelődési funkcióinak újradefiniálását, újraéltetését, innovatív megújítását célozta: a Belvárosi beszélgetésekkel a debreceni értelmiség számára kívánt diskurzus-teret nyitni a belvárosban, majd néhány igen tartalmas félév után a Délibáb-klubban a népzene, néptánc, a népművészet, azaz a néphagyomány aktív debreceni művelői és kedvelői számára nyitottak klubszerű lehetőséget a találkozásra, gondolatcserére és természetesen a táncházra. A népszerű alkalmak a kiváló népzenész, népzenekutató, Joób Árpád váratlan halála miatt megszakadtak. 2017-től nagyszabású feladatra vállalkoztak a Debreceni Művelődési Központtal: a Motolla Egyesület Debrecen főszervezésében – több együttműködő partnerrel közösen – elindította eReDő. Feltáruló magyar múlt című szabadegyetemi programját a patinás Belvárosi Közösségi Házban, melynek célja eredetkutatásunk legfrissebb eredményeinek bemutatása, egy több éves előadásfolyam keretében.  

2022. januárjától dolgozik a Nemzeti Művelődési Intézet Makoldi Sándor Központjának vezetőjeként. A Központ tevékenysége – névadója szellemiségéhez hűen – a magyar szerves műveltség értékeinek megismertetését, népszerűsítését, áthagyományozásának elősegítését szolgálja egymásra épülő, egymást kiegészítő közösségi művelődési programok megvalósításával.  

Tevékenységek

Élete másik fő működési területe a civil szervezeti lét, a közösségi művelődés: „szabadidőmben” a 23 esztendős Motolla Egyesület-Debrecen elnökeként immár húsz éve a magyar hagyomány értékeinek megújító, éltető továbbadását szolgáló rendszeres, komplex családi rendezvények (kézművesség, gyermekjátszó, gyermek- és felnőtt táncház egy-egy délutáni alkalom keretében) és további egyesületi alkalmak (kiállítások, kirándulások, táborok, stb.) szervezésének vagyok egyik felelőse számos kiváló, önkéntes szervező, népzenész, néptáncos, kézműves tagtársam mellett. Gyermekeink eszmélése, közösségi nevelése, magyarságtudatának kialakulása tekintetében óriási jelentőségűek ezek az együttesen eltöltött családi délutánok és további egyesületi programok.

Jövőnk szempontjából is kulcsfontosságúnak tartja a magyar társadalmat egykor felépítő szerves közösségeket helyettesítő másodlagos közösségekben zajló értékteremtést, azaz a civil szervezetekben zajló közösségi művelődést. Hittel vallja, hogy az e keretek között végzett tevékenységek, különösképpen a páratlanul gazdag szerves hagyományunk folytonosságának fenntartását célzó minőségalapú újraéltetés, nem a múltidézést szolgálják, hanem legtisztábban a jövő alakítását, a „tetszhalott” társadalom közösségi szövetének újrateremtését.