Született: 1891. január 10. Földes
Elhunyt: 1952. február 23.
Állampolgársága: magyar
Foglalkozása: pedagógiai, filozófiai író, egyetemi tanár
Karácsony Sándor 1891-ben született Földesen. Az elemi iskola elvégzését követően a nagyhírű Debreceni Református Kollégiumban tanult, majd érettségizett kitüntetéssel.
Ezt követően a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait, ahol magyar-német szakos hallgatóként kitűnt tehetségével. Később több külföldi egyetemen fordult meg. Professzora, a neveléstörténész Fináczy Ernő iránt mély tiszteletet érzett, de nevelésről vallott nézeteik jelentősen eltértek, így a doktori fokozatot és a habilitációt már a Debreceni Egyetemen szerezte meg. 1942-től nyilvános rendes tanári kinevezést kapott. 1950-ben nézetei miatt a hatalom eltávolította a Neveléstudományi Intézet éléről, amelynek addig a vezetője volt.
Az egyetemen tartott előadásai, szemináriumai a neveléstudományok szinte minden ágára kiterjedtek. A neveléstörténet, a neveléselmélet, a didaktika éppoly hangsúlyos szerepet kapott előadásaiban, mint a fejlődéslélektan kérdései, az iskolai vallásos nevelés, valamint a nevelés lélektani és logikai problémái. De nemcsak az egyetemi oktatói munkája volt jelentős, hanem meglehetősen élénk közéleti tevékenységet is folytatott. Evangelizátorként bibliaköröket és konferenciákat szervezett, folyóiratok szerkesztésében működött közre (Az Erő, Magyar Ifjúság, Diákvilág, Gyermekvédelem, Pro Christo, Új Szántás), sőt részt vett a Cserkészszövetség vezetésében is.
Rendkívül nagy számú könyv és tanulmány őrzi a nevelésről, művelődésről és kultúráról vallott nézeteit.
Család
Felesége: Szalay Teréz, egy fiuk és két lányuk született.
Karácsony Sándor eredetileg – és talán mindenekelőtt – pedagógus volt. Igazi pedagógus, aki mindenáron – sokszor hitelessége árán is – elmondta a maga gondolatait, nagyon sokszor a szimbólumok nyelvén, sokszor megbotránkozást keltve. Mind a pedagógiában, mind a filozófiában, mind a pszichológiai tudományokban megelőzte korát. Olyan tudományoknak lett megteremtője, szervezője, amelyek korunkban kezdenek kibontakozni.
Megtanulhatták tőle, hogy a tanulót szeretni kell. Karácsony számára természetes volt, hogy a diák a tanár partnere és nem alárendeltje. Úgy vélte, hogy az a természetes, ha a tanítványnak önálló gondolatai vannak: mer és tud kérdezni. Legyen tevékeny társa a tanárának, az sem baj, ha kételkedik, ha lázad, ha gyanakszik
Hű akart maradni tanári esküjéhez, s tanítani, oktatni a latint, a magyar és a német nyelveket. Azonban azt is kiolvasta a gyerekek szeméből, hogy „inkább tessék bennünket szeretni”, és végül ez határozta meg leginkább pedagógusi magatartását: a játékosság és a kemény munka sikeres összehangolása tette eszményképpé a tanítványai szemében.
Karácsony minden műve pedagógiai fogantatású, nagyon sokszor újrafogalmazta magában a nevelés meghatározását. Hitvallása szerint a pedagógia nem más és nem több, mint tudomásul venni azt a tényt, hogy közösségi életünkben gyermekek is vannak, és velük életközösséget kell vállalni a szeretet jegyében. A katedráról csak tanítani lehet, onnan csak a tömeget látni. A nevelés tárgya az egyén, a személyiség. A nevelés közösségi jellegű, és csak akkor lesz sikeres, ha az egyéniség sértetlen marad, ha megőrzi autonómiáját. Karácsony szerint a nevelés kulcsa: a „másik ember”.
Munkáiban több utalás van az irodalmi-művészeti nevelésre is. Vezérelve, hogy irodalomra és művészetre csak irodalommal és művészettel lehet nevelni. Ez alatt azt értette, hogy az irodalom tanítása közben irodalmi légkört kell teremteni, és ez a légkör megteszi a maga nevelő hatását. Ugyanezek elmondhatók a képzőművészetekről is.
Megtanította, hogy „önmagában az ember - … nem is ember. Örömünk, boldogságunk, jólétünk forrása a másik ember. Csak ketten alkotunk egyet, mert az egyik minden vonatkozásban függ a másiktól. Ebben benne foglaltatik, hogy a diák is ember, mindegyik egy másik ember, akihez a pedagógusnak úgy kell viszonyulnia, hogy megértsék, kiegészítsék egymást”.
A csucsai front (r., Bp., 1928)
A tanulás mesterfogásai; Középfokú Iskolák Országos Missziói Bizottsága, Bp., 1929 (A református diák)
Leckék a leckéről; Az Erő, Bp., 1931
Nyugati világnézetünk felemás igában; Szövétnek, Bp., 1933
Hegyi beszéd (r., Bp., 1937)
Barátság és szerelem (Bp., 1938)
A Siccki-banda. A barátkeresés regénye; Exodus, Bp., 1938
Szerelem és ifjúság; Exodus, Bp., 1938
A neveléstudomány társas-lélektani alapjai. I., A nyelvi nevelés és a társaslélek értelmi működése, 1-2.; Exodus, Bp., 1938-1941
A magyar észjárás és közoktatásügyünk reformja; Exodus, Bp., 1939 (A neveléstudomány társas-logikai alapjai)
Új háromkirályok csillaga. 5 gyermekszíndarab; Exodus, Bp., 1939
Az irodalmi nevelés; Exodus, Bp., 1941 (Neveléstudományi dolgozatok társaslélektani és -logikai alapon)
A másik ember felé. Az Exodus munkaközösség dolgozatai; szerk. Karácsony Sándor; Exodus, Debrecen, 1942
A neveléstudomány társas-lélektani alapjai. III., A társadalmi nevelés és társaslélek akarati működése, 1-3.; Exodus, Bp., 1944-1946
A nyolcéves háború; Exodus, Bp., 1944 (A magyar diák eligazítása)
A cinikus Mikszáth; Exodus, Bp., 1944
A neveléstudomány társas-lélektani alapjai. IV., A társaslélek alsó határa és a jogi nevelés, 1-2.; Exodus, Bp., 1945-1947
Holdbeli diákélet (r., Bp., 1948)
Lélek és nevelés. Három tanulmány; Nis, Kolozsvár, 1995 (Erdélyi kiskönyvtár)
Hatalom alá vetett ember; szöveggond. Kontra György; Harmat–Koinonia, Bp.–Kolozsvár, 1995
Kik vagyunk, és mit akarunk? Válogatott írások református diákoknak; SDG Diákmozgalom, Bp., 2000 (SDG füzetek)
Magyarság és nevelés. Tanulmányok; vál., szerk., utószó, jegyz. Lendvai L. Ferenc; Áron, Bp., 2003
A magyarok Istene. Vallásos nevelés; szerk., utószó Kövendi Dénes; Széphalom Könyvműhely, Bp., 2004 (Rejtett kulturális forrásaink)
Magyar ifjúság. Tettrendszer és etika; szerk., függelék Kövendi Dénes; 2. bőv. kiad.; Széphalom Könyvműhely, Bp., 2005 (Rejtett kulturális forrásaink)
A neveléstudomány társaslogikai alapjai: A magyar észjárás és közoktatásügyünk reformja, Bp., 1939, 2009
A neveléstudomány társaslélektani alapjai: A nyelvi (irodalmi) nevelés és a társaslélek értelmi működése: Magyar nyelvtan társaslélektani alapon, Bp., 1938, 2010
A könyvek lelke (Jelrendszer és jelképrendszer. Irodalmi nevelés), Bp., 1941, 2006
A társaslélek felső határa és a transzcendensre nevelés: A magyar világnézet (Világnézeti nevelés), Bp., 1941, 2007
A magyarok Istene (Vallásos nevelés), Bp., 1943, 2004
A társadalmi nevelés és a társaslélek akarati működése: A magyarok kincse (Értékrendszer és axiológia), Bp., 1944, 2008
Magyar ifjúság (Tettrendszer és etika), Bp., 1946, 2005
Ocsúdó magyarság (Szokásrendszer és pedagógia), Bp., 1942, 2002
A társaslélek alsó határa és a jogi nevelés: A magyar demokrácia (Függetlenségre – autonómiára nevelés), Bp., 1945, 2011
A magyar béke (Háborúból békére – reformra nevelés), Bp., 1947, 2011
Modern nevelés – magyar nevelés. Karácsony Sándor pedagógiája; vál., szerk. Heltai Miklós; Kairosz, Bp., 2012 (Magyar örökség – Kairosz)
Nyugati világnézetünk felemás igában; szerk. Heltai Miklós, utószó Kontra György; Széphalom Könyvműhely, Bp., 2012 (Rejtett kulturális forrásaink)
Válogatott elbeszélések Az Erő című diáklapból; Széphalom Könyvműhely, Bp., 2016 (Rejtett kulturális forrásaink)
A halála után róla elnevezett díjat tiszteletére alapították.
