Született: Győr, 1970.06.25.
Állampolgársága: magyar
Magyar néprajzkutató, közművelődési szakember, a győri Széchenyi István Egyetem docense, a közösségszervezés BA szakfelelőse.
Dr. Vehrer Adél a Pannonhalmi-dombság egyik festői kistelepülésén, Sokorópátkán nőtt fel, itt töltötte általános iskolai éveit. Az érettségit a patinás Kazinczy Ferenc Gimnáziumban szerezte meg. Ezt követően a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán 1992-ben vett át általános iskolai tanítói és közművelődés szakkollégiumi oklevelet. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1995-ben felnőttképzési és művelődési menedzser, majd 1996-ban néprajz szakos bölcsész és muzeológus diplomát szerzett. 2002-ben lett a néprajztudomány és a kulturális antropológia doktora a Debreceni Egyetemen, summa cum laude minősítéssel.
A hagyományőrzés és a közművelődés iránti érdeklődése gyermekkorában kezdődött, amikor bekapcsolódott a sokorópátkai honismereti szakkör tevékenységébe. Gimnáziumi éveiben számos alkalommal nyert el országos díjat néprajzi pályázataival, később a szőlőföldje folklórjához kötődő Országos Tudományos Diákköri munkáival országos 3. és 4. díjat kapott. A közművelődéssel 1988-ban köteleződött el Győrben, főiskolás éveiben. Ez a tevékenysége a pécsi egyetemen is folytatódott, a Felnőttképzési és Közművelődési Tanszék demonstrátoraként. A Janus Pannonius Tudományegyetem Rendezvény Irodájának rendezvényszervezőjeként számos nagyrendezvényt, nemzetközi konferenciát bonyolított le. 1995-ben került vissza alma materébe Győrbe, ahol gyakornokként kezdte meg a néprajz, az andragógia és a közművelődés szakterületein oktatói tevékenységét. A felsőoktatásban töltött évei alatt részt vett a művelődésszervezés szak nappali és levelező tagozatos tantervének kidolgozásában, szakfelelőse volt a múzeumpedagógia szaknak, az andragógia BA felnőttképzési szervező szakirányának, és a képzési szakasszisztens felsőfokú szakképzésnek. 2010-2015 között a hazánkban elsők között indított Győri Nyugdíjas Egyetem szervezője volt. 2010-2015 között a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kulturális szakértője, 2016 és 2020 között a Miniszterelnökség állami projektértékelője volt. 2003 és 2018 között közművelődési szakértői munkát végzett az OKM, majd az EMMI részére. Ebben a másfél évtizedben 9 község, 6 város, 7 intézmény szakfelügyeletét végezte el és 2 intézményt auditált. 2013 és 2018 között a Kulturális Szemle szerkesztőbizottsági tagja volt. Jelenleg a Civitas-Cultura-Educatio tudományos folyóirat alapító főszerkesztője a Széchenyi István Egyetemen.
Gyermekkora óta gyűjti és kutatja szülőföldje, a Sokoróalja néprajzi értékeit. Munkásságáért 2012-ben a Győr-Moson-Sopron Megye Közművelődéséért Dr. Kovács Pál-díjat, 2020-ban a Sokorópátkáért-díjat kapta. Oktatói munkáját a Széchenyi István Egyetem Hallgatói Önkormányzata 2017-ben „Oktatók a hallgatókért” Díjjal jutalmazta. Több rektori dicséret birtokosa. 2003. óta kulturális tárgyi örökségi szakértő. 2003-tól az MTA VEAB Győri Akadémiai Klubjának titkára, 2004-től a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének tagja. 2015-2018 között titkára az MTA Pedagógiai Tudományos Bizottság Andragógiai Albizottságának, melynek 2018-tól jelenleg is alelnöke. 2016-tól a Művelődéstudományi és Andragógiai Szakbizottságban képviseli a Széchenyi Egyetemet. 2016 és 2019 között a MELLearN Felsőoktatási Hálózat Az Életen Át Tartó Tanulásért Egyesületben volt az egyetem képviselője rektori megbízottként. 2016-tól a Széchenyi István Egyetem Közösségszervezés Szakbizottságának vezetője, a Nemzeti Művelődési Intézet és a Széchenyi István Egyetem együttműködésének szakmai kapcsolattartója. Részt vett a Közművelődési szakemberek 2017. évi támogatott továbbképzési programjában az NMI Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft.-vel együttműködésben. 2018-tól a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal által megbízott szakmai vizsgaelnök a közművelődéshez és muzeológiához kapcsolódó képzésekben. 2017-ben részt vett a Digitális Jólét Program Digitális közteherviselés című projektjében. 2019-től jelenleg is a minden évben megrendezésre kerülő Apáczai-napok Tudományos Konferencia tudományos szervezőbizottságának tagja. 1989-től tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak, 1991-től a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaságnak és az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottság Magyarságkutatási Munkabizottságának.
Kutatási területe a folklorisztikán belül főként a népköltészet, de az utóbbi években a generációk közötti ismeret-átadással, a népi közösségekkel és a néphagyományok és közművelődés összefüggéseivel is foglalkozik.
Család:
Szülei: Vehrer Ferenc (agrármérnök, növényorvos) és Tuba Julianna (címzetes főjegyző)
Gyermekei: Flóra (1999) és Kozima (2004)
Szülőfaluja, Sokorópátka közösségének gyermekkora óta aktív tagja. Jelenleg is részt vesz a helyi értéktár munkájában, illetve a Sokorói Tájegységi Értéktár Bizottságnak is tagja. A tájegység értékeiről készült „A Sokoró és értékei” (2020) című kiadvány létrejöttének aktív résztvevője. Kutatómunkájának jelentős hozadéka, hogy 2015-ben A vörös barátok mondája bekerült a megyei értéktárba, 41. értékként, és egyben első szellemi néprajzi értékként Győr-Moson-Sopron megyében. Ugyanebben az évben – a 2015. december 15-én tartott ülésén – a Sokorópátkai Települési Értéktár Bizottság A vörös barátok mondája Sokorópátkán szellemi értéket a helyi értéktárba felvette. A Sokorói Tájegységi Értéktár pedig A harangozó-hegyi barátok várát vette fel a tájegységi értékek közé 2019-ben.
Tevékenységének másik fontos alappillére a történeti mondák és egyéb népi közösségi hagyományok gyűjtése és beemelése a közművelődésbe. Az általa közel 30 éve kutatott templomos-mondakörre épülő közművelődési tevékenységek szakértője, résztvevője a Sokoró-vidéki településeken. Ehhez hozzájárultak a népmondáról megjelent helyi vonatkozású könyvei: A harangozó-hegyi vár története a sokorói szájhagyományban (2003, másodkiadás 2022), A templomos-monda a sokorói szájhagyományban (2007). E kiadványokban helybeli idősek elbeszélései és írott források alapján foglalta össze mindazt, amit a templomos-monda sokorói változatairól tudni lehet. A közelmúltban e tudományos tevékenység nyomán létrejött civil szervezetek közül térségi hatókörű a Vörös Barátok Településeinek Hagyományőrző Szövetsége, mely a mondakörre épülő kulturális, hagyományőrző, turisztikai attrakciók szervezését vállalta fő tevékenységéül. Emellett a vörös barátokról, azaz a templomos lovagokról kapta nevét a sokorópátkai ötpróbahely, valamint a 2021-ben alapított I. Vörös Barátok napja öt helyszínes nagyrendezvény is.
Munkásságához köthető szakmai kezdeményezések és innovációk
Tananyagfejlesztés a közművelődésben
2010-ben a TIT TÁMOP-3.2.3/08/2/KMR-2009-0010. sz. Aa. komponens „Kulturális projekt ciklus menedzsment” akkreditált képzés pályázati projekt keretében tananyag fejlesztő és oktató szerepet töltött be.
Az 1990-es évektől kezdődően részt vett a győri művelődésszervezés, az andragógia, a kulturális mediáció és a múzeumpedagógia szakok tantervének és tananyagainak fejlesztésében. 2017-ben készítette el közösségszervezés BA szakindítási beadványát szakfelelősként. A szak jelenleg nappali és levelező tagozaton működik, kulturális közösségszervezés és humánfejlesztés szakirányon. 2021-ben az EFOP-3.4.3-16-2016-00016 azonosítószámú projekt "B.5. Pedagógusképzés képzési terület fejlesztéséhez hozzájáruló további tevékenységek" alprojekten belül részt vett a gyermekkultúra mesterszak kialakításában és tananyagfejlesztésében a Széchenyi István Egyetemen.
Fejlesztések 3D virtuális terekben
2017-től a VR Learning Research Group alapító tagja a Széchenyi István Egyetemen. 2017-ben részt vett a GINOP-2.3.4-15-2016-00003 Virtuális oktatási tananyagok kidolgozása és virtuális terek alkalmazása az oktatásban. Felsőoktatási és Ipari Együttműködési Központ a Széchenyi István Egyetemen című projekt IKT alprojekt VR részprojektjében. 2018-19-ben az EFOP-3.4.3-16-2016-00016 Tananyagfejlesztés virtuális tanulási térben. Intézményi fejlesztések a felsőfokú oktatás minőségének és hozzáférhetőségének együttes javítása érdekében a Széchenyi István Egyetemen. című projektben 3D/VR tananyagokat dolgozott ki. 2019-ben az EFOP-3.4.3-16-2016-00016 azonosítószámú projekten belül a "A.2. Oktatási innováció – a felsőoktatási képzési szerkezet, módszer és tartalom modernizálása, munkaerő-piaci relevanciájának fokozása" című alprojekt keretében az egyetem képzéseinek módszertani felülvizsgálatát és tartalomfejlesztését végezte, tananyagokat fejlesztett virtuális terekben a közösségszervezés BA szak kurzusaihoz.
NMI Nemzeti Közművelődéstörténeti Gyűjtemény
2017-2018-ban a Nemzeti Közművelődéstörténeti Gyűjtemény néprajz és kulturális antropológia gyűjtőköri kurátora a Nemzeti Művelődési Intézetben. 2018 és 2019 között a Nemzeti Közművelődéstörténeti Gyűjtemény vezetője, majd 2020-ban a gyűjtemény alapításával megbízott szakértő a Nemzeti Művelődési Intézetnél.
Közel 200 tudományos és ismeretterjesztő közlemény, cikk, tanulmány, könyvfejezet, könyv szerzője.
Önálló lektorált könyvei
Vehrer Adél: A harangozó-hegyi vár története a sokorói szájhagyományban (másodkiadás, 2022) Vig Zoltán Emlék-Alapítvány 2022. ISBN: 9786150142050 (lektorálta: Tátrai Zsuzsanna) 143 oldal
Vehrer Adél: Tényő történeti mondavilága. Győr. Tényő Világa Egyesület az Élhetőbb Településért. 2019. ISBN: 9786150061290 (Lektorálta Kottmayer Tibor, Horváth Sándor Domonkos) 189 oldal
Adél Vehrer: Templomos lovagok az európai néphagyományban (másodkiadás) Saarbrücken, Németország. GlobeEdit. 2018. ISBN: 9786138242765. 328. oldal
Vehrer Adél: 1956 in the oral tradition in Sokorópátka. Bodnár Stúdió Kft. 2017. Győr ISBN: 978-963-12-8208-5 (lektorálta: Áldozó István, Pongrácz Attila) 141 oldal
Vehrer Adél:1956 a sokorópátkai szájhagyományban. Bodnár Stúdió Kft. 2017. Győr ISBN: 978-963-12-8075-3 (lektorálta: Áldozó István, Pongrácz Attila) 139 oldal
Edelényi Adél: Népi kultúra. Néprajzi alapismeretek. 2009. Budapest. Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus-Mikszáth Kiadó Tudás-Kultúra-Társadalom Művelődési Könyvsorozat. ISBN: 978-963-9126-85-5. ISSN 1217-8845 (lektorálta: Tátrai Zsuzsanna) 157 oldal
Edelényi Adél: A templomos-monda a sokorói szájhagyományban. 2007. Győr. Sokorópátka Község Önkormányzata. ISBN 978-963-06-3831-9 (lektorálta: Tátrai Zsuzsanna) 132 oldal
Edelényi Adél: Templomos lovagok az európai néphagyományban. 2004. Gondolat Kiadó. Budapest. Doktori Mestermunkák Sorozat. ISSN 1419-2306; ISBN 9639567590. 487 oldal
Edelényi Adél: Népi kultúra (főiskolai jegyzet). 2003. Győr. Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar (lektorálta: Bartha Elek) 105 oldal
Edelényi Adél: A harangozóhegyi vár története a sokorói szájhagyományban. 2003. Győr. Bodnár Stúdió Kft. ISBN 9632126971 (lektorálta: Tátrai Zsuzsanna) 115 oldal
Vehrer Adél: Öt világot éltem meg (Tuba Lajos sokorópátkai parasztember élettörténete). 1992. Győr. Hazánk Könyvkiadó Kft. ISBN 9637586105 (lektorálta: Filep Antal) 95 oldal
További közlemények: https://m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=10025466&view=simpleList
Győr-Moson-Sopron Megye Közművelődéséért Dr. Kovács Pál-díj (2012)
Sokorópátkáért-díj (2020)
Oktatók a hallgatókért Díj (Széchenyi István Egyetem Hallgatói Önkormányzat, 2017)
Rektori Dicséret Publikációs nívódíj pályázatért (Széchenyi István Egyetem, 2018)
Rektori dicséret (Nyugat-magyarországi Egyetem, 2003)
Dékáni dicséret (Nyugat-magyarországi Egyetem, 2009)
Dékáni dicséret (Nyugat-magyarországi Egyetem, 2010)
Jelentősebb néprajzi tudományos díjak
2003-ban az Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért által meghirdetett ösztöndíjpályázatot nyerte el, melyet a kiemelkedő színvonalon megvédett társadalom- és bölcsészettudományi, valamint művészeti doktori (PhD) disszertációk megjelentetésére hoztak létre. A díjhoz kapcsolódóan a Doktori Mestermunkák Sorozatban jelent meg a Templomos lovagok, mint ambivalens hősök az európai néphagyományban című könyve a Gondolat Kiadó gondozásában.
2017-ben a KKETTKK-56P- 01 jelű „Mansfeld Péter” pályázat nyertese, melyet a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány írt ki. Kutatási eredményeit az 1956 a sokorópátkai szájhagyományban című könyvében összegezte. A kötet angol nyelven is megjelent 2017-ben, 1956 in the oral tradition in Sokorópátka címmel.
