Született: 1950. április 11., Budapest
Állampolgársága: magyar
Foglalkozás: nyugdíjas közművelődési szakember
Dr. Say István magyar közművelődési szakember Fejér, majd Tolna megyében, 2012 óta nyugdíjas, címzetes megyei igazgató, a Tolna Megyei Értéktár Bizottság elnöke, folyamatosan oktató a szakmai képzésben.
Say István Budapesten született, általános iskolába Budán járt, a gimnáziumot a budapesti piaristáknál végezte el. Helyhiányra hivatkozva nem nyert egyetemi felvételt. Betűszedő nyomdásznak tanult, és négy évig dolgozott a budapesti Révai Nyomdában. Ezt követően az ELTE Bölcsészkarának magyar-népművelés szakos hallgatójaként (afrikanisztika C-szakkal megtoldva) szerzett 1976-ban tanári és népművelői diplomát. Az egyetemi évek alatt a gyömrői Művelődési Házban gyakornokoskodott. 1975-től pedig már Kincsesbányán kapcsolódott be az alapkőletételtől kezdődően a művelődési házi és könyvtári tevékenység előkészítésébe. 1976-tól azután az új szakszervezeti intézmény igazgatójaként alkalmazta a Fejér Megyei Bauxitbányák. Népművelői szakmai indíttatásában a legmeghatározóbb személyiségek az egyetemről Maróti Andor tanszékvezető, az akkori Népművelési Intézetből Beke Pál és Varga A. Tamás voltak, ők irányították a figyelmét a 70-es évek szakmai paradigma-váltásaira.
A bányászközségben biztosított –főleg vállalati– feltételrendszer kínálta lehetőségekkel élve intenzív közművelődési élet alapjait teremtette meg. Egyfelől rendszeresen színvonalas műsorokkal szolgálta ki a helyiek igényeit, másfelől viszont már a kezdetektől a közösségi formákra helyezte a fő hangsúlyt. Tucatnyi kiscsoport jött létre, klubok, szakkörök, művészeti csoportok kezdték meg a működést. Intenzív volt az ismeretterjesztő munka is, illetve kisvárosi színvonalon indulhatott a sokak által látogatott könyvtár. Heti több alkalommal vetítő mozi is működött a házban. Telephelye lett a gánti klubkönyvtár, valamint a tési barlangkutató központ. Beke Pálék ösztönzésére fejlesztette az intézményt nyitott házzá, ahol az úgy nevezett előtér-kísérlettel színesítette a kínálatot. Párhuzamosan bekapcsolódott a járási és a megyei szakmai életbe is, illetve részese lett művelődésszociológiai kutatásoknak.
1982-ben hívták meg Székesfehérvárra a Fejér Megyei Művelődési Központ igazgatóhelyettesének. A szakmai munka koordinálása mellett egyfelől nagyrendezvényi feladatok (Velencei Nyár), másfelől a közvetlen területi munkában való részvétel határozták meg a tevékenységét. Ennek az évtizednek az első éveire esett a balatonszabadi fejlesztésbe való bekapcsolódás is. Beke Pál és Varga A. Tamás jóvoltából itt kerülhetett munkakapcsolatba Makovecz Imrével is. Ekkor történt az egyetemi doktori cím megszerzése. Szakmai cikkeket is rendszeresen publikált, és éveken át szerkesztette a megyei közművelődési folyóiratot. Intenzíven bekapcsolódott a népművelők egyesületi tevékenységének beindításába. Itt volt először részese a középfokú szakmai képzés szervezésének és oktatásának.
1987-ben megpályázta és elnyerte a szekszárdi Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ igazgatói helyét. Közösségfejlesztő és szakmai innovációs szemléletét itt is meghonosította. A korábbiakhoz képest új területek nyíltak előtte: így például a befogadó színházi és a német színházi, a városi televíziós, valamint a mentálhigiénés műhely. A Fejér megyeinél is alaposabb területi szemlélet követése már a kezdetektől kialakult. Fesztiváligazgatóként a Dunamenti Folklórfesztiválokba kapcsolódott be, de jelentős amatőr művészeti versenyek, rendezvények is zajlottak az irányításával. A cikkekben való dokumentálás, illetve kiadványok szerkesztése és kiadása Szekszárdon is folytatódott, miként a szakmai képzések bonyolítása is.
1991-től kinevezték a Tolna megyei Önkormányzat művelődési-egészségügyi-sport főosztályvezetőjének. Munkaköre óriási mértékben kiszélesítette a szakmai palettáját. Irányítása alá került a megyei oktatási-nevelési intézményrendszer, a teljes megyei közművelődési-könyvtári-múzeumi-levéltári ellátás, a versenysport és a diáksport megyei rendszere, a megyei egészségügyi és kórházi ellátás, a szociális munka és intézményhálózat, az idegenforgalmi tevékenység, a megyemarketing, a német, cigány és szerb nemzeti kisebbségi ügyek és nem utolsó sorban a nemzetközi kapcsolatok. Több regionális bizottságban képviselte Tolna megyét Ebben az időszakban erősödtek fel nemzetközi kapcsolatai is (Erdélyből, Németországból, Franciaországból, Angliából, Kínából). Tagja volt az ARGE Donauländer nemzetközi bizottságnak.
1997-ben lemondott vezető köztisztviselői pozíciójáról, és visszatért a Tolna megyei közművelődési intézmény élére. Intézményéhez először az idegenforgalmi és nemzeti kisebbségi szervezeteket integrálták, majd 1999-től a pedagógiai intézetet és a sporthivatalt is. Az általa vezetett komplex intézet vezetőjeként a korábbi hivatali területei (egészségügyi és szociális, valamint közgyűjteményi ellátás nélküli) feladatköreit örökölte intézményi keretek között. A Humán Szolgálatok Központja, majd Általános Művelődési Központ igazgatójaként felelőse volt a területi közművelődési ellátásnak és a térségi szakmódszertani tevékenységnek, fesztiválok és nagy rendezvények megyei és regionális bonyolításának, népfőiskolák szervezésének, egyesületek alapításának, alapítványok létrehozásának, továbbá a pedagógiai és gyógypedagógiai intézeti munkának, ezen belül a térségi szaktanácsadásnak, a versenysport és a diáksport koordinálásának, a térségi turisztikai marketingnek, a nemzetiségekkel való szakmai együttműködésnek és az intézeti szakmák nemzetközi kapcsolatainak is. Végül intézetéhez került a megyei esélyegyenlőségi és jogvédelmi iroda is. Közvetlen kezdeményezője volt több közművelődési alapú fejlesztésnek. Több projektben dolgozott a Művelődéskutató Intézet és jogutód intézeti szervezete számára, ezt publikációk is dokumentálják.
Az Általános Művelődési Központ szervezeti egységei közül az új évezred első évtizedének közepére többet kiszerveztek, a harmadára csökkent intézményen belül ekkorra már az ötfős közművelődési egység maradt a meghatározó. 2011 legvégén ennek éléről került címzetes igazgatóként nyugállományba. A Megyei Értéktár Bizottság elnökeként, területfejlesztési bizottságok külsős tagjaként azóta is aktív. Részt vállal országos szakmai grémiumok munkájából is. Oktatóként és vizsgabizottságokban is intenzíven közreműködik a szakmai oktatásban.
Életpályája folyamán óraadóként mindvégig részt vett az alap-, közép-, sőt felsőfokú oktatásban is. Ugyanakkor rendszeresen maga is folytatott további tanulmányokat. Hazai és nemzetközi továbbképzéseken vett részt, 1999-től négy éven át a győri egyetem közgazdasági-jogi karán végezte a nemzetközi kapcsolatok szakot. Felsőfokú ÖSD-nyelvvizsgával rendelkezik.
Család:
Szülei: néhai Say Rudolf (1921-1992) és néhai Szunyogh Anna (1923-2015).
Testvérei: Say Anna (1954) és néhai Say György (1951-2012).
Felesége: Bognár Katalin (1950). Gyermekeik: Gergely (1974) és Dorottya (1981).
Unokáik: Borbála (2000), Domonkos (2002), Júlia (2009), Sebestyén (2012), András (2012), Luca (2019) és Arnold (2020).
Területi közművelődési feladatellátás kistérségi rendszere
2000-től kezdődően az országban egyedüli megoldásként a megyei közművelődési feladatellátást a megyei intézet a kistérségi (majd járási) székhelyekre kitelepített egységeinek keretében, az ott működő egy-egy szakember révén valósította meg. A megye szakmódszertani tanácsadást végző közművelődési szakemberei közvetlenebb földrajzi közelségben, kistérségük településein személyesen is rendszeresen megjelenve végezték szűkebb térségük közösségi művelődési fejlesztését. Jó kapcsolatot tudtak kialakítani nemcsak a helyi szakemberekkel, hanem az önkormányzatokkal, társintézményekkel, nemzeti kisebbségi és egyházi szervezetekkel is. A megoldás azt is lehetővé tette, hogy az esetenként lényegi jellemzőikben eltérő kistérségek adottságaihoz alakított közreműködés történhessen. A megyei szakembergárda heti egyszeri tapasztalatcseréi keretében a munkatársak számára ez a megoldás folyamatos szakmai fejlődést és innovációt nyújtott.
„Ifjú Tudor” vetélkedő
A másfél évtizeden keresztül évente megrendezett versengésben középiskolák 11. évfolyamos diákjai vehettek részt. Tábori felkészítést követően az iskolai tananyaguk keretén kívülről választott témában kellett 45 perces egyéni ismeretterjesztő előadásra felkészülniük. A szaktanárok tartalmilag, a közművelődési körök képviselői és a diáktársak az érdeklődést keltő kivitelezés, a közművelődési szakemberek a szervezés lehetőségének szempontjából bírálták el a produkciókat. A legjobbnak ítéltek (olykor akár két tucatnyian) a megyei intézet szervezésében a megye több településén népfőiskolák, klubok, „téli esték” sikeres előadói lettek, és ezeken a helyeken is pontozták őket. Az évadok végén a dobogósok tanévzáróik keretében magas összegű díjazásban, az őket segítő tanárok, közművelődési kollégák jutalmazásban részesültek. A projekt sikere volt az is, hogy abban korántsem az egyes középiskolák elit diákjai vettek részt, inkább az átlagos képességűek.
„Családháló” a közösségfejlesztésben
A 2010-es években Tolna megye öt községében indult egy intézeti projekt. Ennek keretében a helyi közösségfejlesztés szempontjából nem az egyéni személyközi kapcsolatok szerepét tárták fel, hanem csoportlélektani módszereket kölcsönözve a helyi családok közötti kapcsolati hálókat. Az eredmények alapján nyílt arra lehetőség, hogy növekedjen a szociális kompetencia helyi színvonala, illetve hogy a közéletben és művelődésben passzívabb, perifériára szorultabbak az aktív családoktól a feltárt szimpátiák alapján támogatást kapjanak, utóbbiak animálják az előbbieket. A kísérlet segítette az őslakosok és a később betelepültek közötti kapcsolatmélyítést is. Az öt község közül a legsikeresebb és azóta is érvényesülő hatásról főleg Nagyszékely, illetve Grábóc község esetében beszélhetünk. A 440 fős Nagyszékely azóta is folyamatosan csatlakozik a Nemzeti Művelődési Intézet valamennyi fontosabb fejlesztő projektjéhez.
A változatos életpályának megfelelően az ország legkülönbözőbb területein élt. Így Budapesten, a Fejér megyei Kincsesbányán, Székesfehérváron, Szekszárdon, a Tolna megyei Sióagárdon. Mindenhol aktív részese volt a helyi közösségi kultúrának, egyházi szervezeteknek és közéletnek is. Ötödik éve Kaposváron lakik.
Párhuzamosan részint országos, részint helyi politikai tevékenységet is folytatott néppárti-konzervatív-kereszténydemokrata beállítottsággal, amit köztisztviselősége idejére szüneteltetett. 1998-tól megyei közgyűlési, illetve sióagárdi községi önkormányzati képviselő is lett három cikluson át – különféle tanácsnoki és bizottsági elnöki és tagi funkciókat betöltve.
http://www.tmamk.hu/amk/m_istvan.html
Szedlacsek Emília: Élet értékek és közösségek mentén. Beszélgetés dr. Say Istvánnal. In: Szín – Közösségi Művelődés. 25/3. 42-47.
Szocialista Kultúráért, 1979.
Kiváló Munkáért, 1986.
Tolna megye Bezerédj István-díja, 1998.
Tolna Megyéért díj, 2019.
