Beke Pál

Életpálya

Született: 1943 november 13. Budapest

Elhunyt: 2009. november 5.

Állampolgárság: magyar

Foglalkozás: népművelő

Tanulmányait - az általános- és középiskola után - a Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Intézet népművelő-könyvtáros szakán, majd az ELTE egyetemi szintű népművelési szakán folytatta. Dolgozott a pécsi dr. Doktor Sándor Művelődési Házban, vezette a Józsefvárosi Művelődési Házat, rövid ideig a Magyar Nemzeti Múzeum, majd nyugdíjazásáig a Magyar Művelődési Intézet munkatársa, 2001-2004 között igazgatója volt.
Munkahelyei mellett számos civil szervezet - többek között a Közösségfejlesztők Egyesülete, a Települési Gyermekönkormányzatokat Segítők Egyesülete, a Közösségszolgálat Alapítvány, a Gyermek-és Ifjúsági Önkormányzati Társaság, Az Ifjúságért Önkormányzati Szövetség, a Civil Közösségi Házak Magyarországi Egyesülete, a Szövetség a Nemzetért Alapítvány - tagja, vezetője volt. Közéleti szerepvállalásai részeként 2006-ban a Fidesz és a KDNP közös országgyűlési képviselőjelöltje volt Budapest 11-es országgyűlési választókerületében.


Család

Szülei: Beke Pál, Nagy Mária. 

Elvált, élettársa B. Menyhárt Ildikó. Gyermekei: Balázs (1965), Borbála (1968), Márton (1977), nevelt gyermekei: Barnóczki Péter és Barnóczki Dávid.

Tevékenységek

Művelődési otthonok tevékenységének megújítása

A művelődési otthonok teljesítményét és tevékenységszerkezetét belülről ismerve egy gyakorló népművelőkkel kiegészített csapattal az intézményrendszer totális megújítását határozták el. Ehhez Vitányitól bátorítást, az akkori Országos Közművelődési Tanácstól pedig pályázati pénzeket kaptak. A művelődési otthonokban elszántan művelődni akarók mellett az intézmények által addig elérhetetlen helybéliek aktivizálását, a szokványos kulturális programok mellett a hétköznapi, az éppen adott élethelyzeteket segítő kulturális szolgáltatásokat, az egyéni informálódás lehetőségét, az emberek közötti ismeretséget szerették volna megteremteni először előtér-kísérletként, majd "nyitott házként" emlegetett kezdeményezésükkel.

Faluházépítés

Az intézményi tevékenységújító munka tapasztalatainak birtokában a művelődési otthonok addigi sematikus alaprajza helyett az újszerű tereket, a befogadott közönség helyett pedig az alkotó közösséget középpontba helyező intézményeket szerették volna honosítani. Nyilvánvalóvá vált, hogy ha ezeket kisebb falvakban kell megteremteni, akkor azokba olyan funkciókat is szükséges telepíteniük, amelyekkel egyidejűleg az egyéb hiányokat pótolhatják. Ekként lett a művelődésre szánt terek mellett bennük bolt, kávézó, posta, panzió, öregek napközije, tornaterem: valóban a falu házává vált tehát. Megvalósult a nem szükségképpen csak művelődési funkciókat ellátó faluház Zalaszentlászlón, Nagykapornakon, Dióskálon, Nézsán, Somogysámsonban, Kakasdon, Jászkiséren és sok más helységben. Sikerükben az időközben társukká vált Makovecz Imrének, majd tanítványainak is óriási szerepe volt.

Település-és közösségfejlesztés

A faluházak tervezése-építése, ezzel egyidejűleg Balatonszabadi társult településein, majd Csengerben végzett településfejlesztő munkája tapasztalatainak eredményeképp, valamint a '80-as évek közepén community organisation-ként megnevezett -jobbára angolszász- szakirodalom együttes hatására fordult el szakmai pályája (és kollegáié is) a szűken értelmezett intézményi népműveléstől az egész település lehetőségeinek bővítését, az ott élő polgárok társadalmi-közösségi képességfejlesztését, egyesületekben való együttműködését jelentő közösségfejlesztésig. Kezdeti próbálkozásaikból ez végül a települések együttes humán és fizikai fejlesztésének gyakorlatává vált, így e munkák sikere a '90-es évek elején egy tárcaközi fenntartásúnak elképzelt non-profit, regionális szerveződésű, ám akkor megvalósíthatatlannak tűnő intézmény ötletét is megalapozta. Ilyen jellegű munkáit később is folytatta: '86-tól folyamatosan Csenger, később Szatmár térségében (1998/99-ben egy magyar-román határmenti fejlesztést megalapozó PHARE pályázat nyerteseként); Nyugat-Baranyában, Makón, Orosházán és egyéb településeken. Ez utóbbiakat immár a fejlesztőmunkát felvállaló és megvalósító Közösségszolgálat Alapítvány keretében.

A "szabadművelődési" gondolat

A rendszerváltozást megelőző években sokat gondolkodtak azon, hogy miképpen lehetne a szakmát a pártállam kialakulása óta tönkretévő zsdanovista elemeken túllépni úgy, hogy egyidejűleg a szakma hazai múltját rehabilitálják, a kortárs európai szakmai rendszereket honosítják, és a pártállam ellenében megjelent szakmai értékeket is a jövőbe mentik. Ennek kereteként a Magyarországon 1945-48 között létező szabadművelődés revitalizálását határozták el, amelyhez azonban meg kellett teremteni a helyi kulturális lehetőségeket helyben vezérlő, a párttól és a hivataltól is független helyi szerveződéseket. Később a tapasztalatokat átemelték a fiatalokkal kapcsolatos munkáikba is.

Ifjúságsegítő tevékenységek

A gyermekönkormányzatok működésének 1993-95 közötti elemzése során vált nyilvánvalóvá számára, hogy a hazai települések döntő többségében semmi sem történik a fiatalok érdekében. E hiátus érzékelésével szervezte meg (a Közösségszolgálat Alapítvány keretében, annak anyagi erejével és szabadságával) azt a szakmai társaságot, amelyik végül megfogalmazta a települési önkormányzatok ifjúsági referensi álláshelyeinek elveit. Körükből lettek az első ilyen munkakörű szakemberek. Kidolgozták a települési ifjúsági munka alapelveit: az ifjúságsegítői feladatkör első képzési variánsát. Az alapítványi munkabizottságból aztán önállósult az Ifjúsági Referensek Országos Egyesülete, miközben megfogalmazták a települési ifjúságukért tenni akaró önkormányzatok együttműködésének szükségességét is. Ez utóbbi szándékból alakult meg 1998 elején Az Ifjúságért Önkormányzati Szövetség.

Publikációk

F. m.: Vasszécsényi beszélgetések (Népművelési Értesítő, 1967)

Művelődési otthonok Budapesten – ma és holnap (Kultúra és Közösség, 1975)

A jövő művelődési otthonainak funkcióiról (Budapesti Népművelő, 1976)

Intézményszervezeti tervek városban és falun, Szerk. (Bp., 1978)

Nyitott ház kísérletek 1976–1978., Szerk. (Bp., 1978)

Az épület, Szerk. (A közösségi művelődés terei. Bp., 1979)

Varroda, Vázlatos leírás. Szerk. (Bp., 1979)

A Magyar Népművelők Egyesülete alapításának dokumentumai, Összeáll. F. Kovács Ferenccel. (Bp., 1980)

A művelődési otthonok szervezeti kérdései, Szerk. (Bp., 1980)

Hálózat, ellátás, szolgáltatás, Dokumentumgyűjtemény. Szerk. Varga Ildikóval. (Bp., 1981)

Tanulmányok a városi alapellátás problémáiról, I–II. Szerk. (Bp., 1981)

Nyitott ház kísérlet, Újabb munkatervek, 1981. Szerk. (Bp., 1981)

Művelődési otthoni tevékenység – művelődési otthoni hálózat, Szerk. (Bp., 1981)

A kulturális ágazat és a művelődési otthonok fejlesztésének prognózisa, Szerk. (Bp., 1982)

Vitázva. Válogatás az utóbbi évek sajtóvitáiból, Vál., szerk. (Bp., 1982)

Válogatás az Alföld közösségi művelődési vitájából, Szerk. (Bp., 1985)

Tanácskozás a művelődési otthonokról. Előzetes hozzászólások, Szerk. 1–2. (Bp., 1985)

Művelődési otthon innen és túl, (Bp., 1987)

Önkormányzó társadalom. Röpirat, (Parola füzetek. Bp., 1991)

Ajánlások a községi és kisvárosi településfejlesztési koncepciók készítéséhez, Szerk. Kováts Flóriánnal. (Településfejlesztési füzetek. 14. Bp., 1995)

Méltóságkereső, önéletrajz és szakmatörténet (Bp., 2001)

A Magyar Művelődési Intézet stratégiai terve, Balipap Ferenccel. (Szín, 2002)

Mindannyiunk művelődési otthona, Közösségi művelődési szöveggyűjtemény. Összeáll. (Pomáz, 2005).

Elismerések

Szocialista Kultúráért, 1980

Március 15-e Emlékérem, 1985

Kiváló Társadalmi Munkás, 1985

Bessenyei György-díj, 1989

Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje, 1994

Magyar Ifjúságért Díj, 2000

Utoljára módosítva: 2024-03-04 12:35